🇭🇺 Tisztelt Leendő Miniszterelnök Úr, Kedves Péter! 

2026/04/15

Gratulálok a történelmi győzelmedhez!

Remélem tegezhetlek. Talán csak a generációváltás (Si apre in una nuova finestra) alkalmával kipróbálom hogy hangzik. Sosem szerettem a magázódás kultúráját. Számomra elsősorban ez nem a tisztelet jele volt, hanem inkább az alá-fölérendeltségi viszonyé. Annak a jobbágy-földesúr mentalitásnak, ami a NER-t is kitermelte magából.

De hiszen itt van egy alá-fölérendeltségi viszony, nemde? Ez viszont oda-vissza működik. Mi választottunk meg téged arra, hogy minket képviselj. Arra kaptál tőlünk felhatalmazást, hogy lebontsd a rendszert, és visszatereled hazánkat az európai útra. Jelentkeztél erre pozícióra, és úgy döntöttünk alkalmasnak találunk rá. Habár felettünk állsz éppen, mi mindig is feletted állunk.

Mindannyiunk nevében nagyon köszönöm az elmúlt két évet, és ennek kiteljesedéseként a vasárnapot!

16 év. A létezésem fele. A választói “karrierem” 100%-a. Végre véget vetettél ennek. Életem egyik legszebb estéje volt a vasárnapi. Már azóta vártam erre, hogy 2012-ben az érettségi előtti utolsó pillanatokban bejelentették, hogy a mi évfolyamunk egyetemre már csak pénzért járhat, majd egyetemi éveink alatt magukat az intézményeket is elkezdték minden erejükkel folytogatni. Kapásból mi lettünk az Orbán rezsim egyik legelső főellensége. Ez után jött rengeteg fölösleges bizakodással töltött átszenvedett és kudarcos választás.

Nehéz szavakba öntenem azt a hangulatot ami körbevett aznap este. Két teljes magyar generáció lélegezhetett fel életében először. Oly sok felgyülemlett érzelem tört felszínre bennünk… egy lappangó stresszforrástól szabadultunk meg, amit tudatosan nem is érzékeltünk, hogy magunkban hordoznánk ezekben az években. Sokan először érezhettük végre azt a szintű összetartozást és szeretetet egymás iránt, ami sok más népnél természetes mindennapi dolog.

Régóta most láttam először Magyarország szépségét. Mint sok más korombeli, már jó ideje nem élek otthon. Sajnos olyan mélyre süllyedtek a dolgok, hogy amikor ez előtt legutóbb 2023-ban Budapestre látogattam és a Lánchíd közelében a Dunapartnál sétáltam, már egyszerűen nem láttam a város esztétikus vonzerejét sem, pedig ez valószínűleg országunk egyik legszebb pontja. Sőt, bármelyik fővárosnak is a legelbűvölőbb része nagyobb hazánkon belül, Európában. 

Szomorúan kellett szembesülnöm azzal, hogy az orbáni ocsmány rendszer egy olyan sötét ködöt eresztett le az ország levegőjére, ami miatt már semmit sem láttam szépnek. Nagyon nyugtalanító volt erre rádöbbenni.

Ezzel szemben egy erőteljes kontextus volt amikor hétfőn hajnali 3 körül az eseményektől megrészegülve sétáltam át a nemzeti színekben kivilágított Lánchídon, és csak a szépséget láttam mindenhol. Mind az emberekben, mind a városban. Ott volt mindenki arcán a kitörő boldogság és a rég, vagy talán soha nem érzett valódi remény.

Rajtad a világ szeme!

Amit elértél és amit még el kell hogy érj, az messze túlmutat a közvetlen határainkon. Az utóbbi 16 évben hazánk lett a szélsőjobboldali populistának álcázott internacionálé egyik legékesebb példája. Orbán megmutatta és szétkürtölte, hogy az Európai Unión belül is ki lehet építeni egy Putyinéra hajazó autokratikus kleptokráciát, és ez ellen senki nem tehet semmit.

Azt is bemutatta, hogy eredményes az a politika amelyben kiárusítjuk vétóinkat a legmagasabb licitet tevőnek, ezzel belülről bomlasztva a szövetségi rendszereket amik közben minket védenek. Orbán bebizonyította, hogy árulónak lenni kifizetődő. Sőt! Azt a sötét hitet keltette bennünk éveken keresztül, hogy ez a jövő!

A Donald Tusk győzelme utáni évek Lengyelországban megmutatták milyen nehéz egy ilyen rendszert lebontani és visszaterelni egy országot a demokratikus útra. Az egész világ téged fog figyelni, hogy ezt mennyire és milyen gyorsan tudod megtenni. Mert ha határozott változás lehetséges a legkirívóbb példánál, akkor az megvalósítható akárhol! Választók százmilliói láthaják végre világszerte, hogy hova vezet az orbáni politika. Egy elszegényedett, hitelét és méltóságát vesztett országhoz.

Magyarország töténelme során sosem volt annyira kiemelten a trendmutató élvonalban, mint a 21. századi szélsőjobboldali populizmus kapcsán. Mi átéltük több mint 10 évvel korábban azt, amit most az Egyesült Államok, és talán Európa több népére is vár. Magyarországot figyelte az összes populista, hogy kitanulják mit hogyan kell csinálni, és az elkövetkező 4-8 évben téged fog nézni minden szabadságáért aggódó ember azért, hogy lássák hogyan lehet ebből felépülni. Rajtuk kívül több politikus, politológus, és hasonló szakemberek is figyelni fognak, hogy lássák mi a következő periódus, ami egy ilyen történelmi hullám után jöhet. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy világtörténelmi jelentőségű szereped van.

Ukrajna.

Bevallom nehezen jutottam el odáig, hogy tiszta szívvel támogathassalak. Túl Fideszes voltál. Mi lesz, ha ő is az oroszok oldalára áll majd? Ez volt a legnagyobb félelmem. Talán még te se tudtad hova mész, milyen külpolitikát fogsz folytatni, talán nem is érdekelt igazán a geopolitika. Talán tudtad, de úgy láttad nem lehet világosan kimondani abban a belpolitikai környezetben, amiben léteztünk. Egészen Orbán Anita bemutatásáig gyanakvó voltam. Mindenesetre mára már biztosan eljutottál arra a pontra, hogy lásd mit vár el tőled a magyar nép, és megteremtetted hozzá a körülményeket, hogy ezt bátran ki is lehessen mondani. 

A külpolitika a legérzékenyebb téma számomra. Az előző négy, de inkább már az utóbbi 12 évben a magyar nép annyi ukránellenes propagandát hallott, hogy mára már az “ellenzékiek” (soon to be kormánypártiak) nagy része is ellenérzéseket hordoz a bátor, hősies, és rengeteget szenvedett országgal szemben. Akik mindeközben tükröt tartanak a magyar nép elé, és megmutatják hogyan is néz ki az, amikor valaki tényleg úgy viselkedik, mint amit mi magunkról gondolunk: Európa hősies védelmezői, akik nem engednek egy centit se harc nélkül a saját országukból, szabadságukból és méltóságukból. Akik harcolnak a túlerőben lévő barbár és embertelen elnyomók ellen, és ezzel nem csupán saját magukat védik óriási veszteségek árán, hanem az egész közös civilizációnkat.

Úgy nőttem fel, hogy ezt gondoltam a magyar népről. Ez volt amire úgy éreztem, hogy a történelmünkből kifolyólag valóban büszke lehetek. Mára odáig züllesztette le társadalmunkat az orbáni politika, hogy ez sosem járt távolabb a valóságnál. A magyar nép legsötétebb reflexei, a “dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás felülkerekedett mindezen. 

Azt meséltük magunknak, hogy mi mindig hősiesen harcoltunk, de a nyugat aztán nem segített, elárult, és csak ezért veszítettünk. Most meg itt vannak ezek az ukránok, akik ugyanezt a harcot vívják, és valamiért a nyugat nem akarja sorsára hagyni őket. Így, hogy a világ rendje helyreálljon, nekünk kell lennünk annak a nyugatnak, aki elárulja őket, különben akár összeomolhat mindaz, amiben eddig dogmatikusan hittünk.

Én bízom benne, hogy te is látod miért harcolnak és mi ebben a háborúban Magyarország szerepe. Nem voltunk itt sosem pártatlanok, mi mélyen benne vagyunk ennek a történelmi küzdelemben. Ebből nem lehet kimaradni, csak azt választhatjuk meg, hogy kinek az oldalán állunk és mennyire. Eddig az oroszok oldalán voltunk és nagyon.

Ugye tudod, hogy kivel kell lennünk? Ugye tudod, hogy ez a háború Magyarország jövőjéről is szól? Ugye tudod, hogy tenned kell azért, hogy a magyar nép történelmi méltóságát helyre állítsd, és ez nem lehet valamiféle kiegyensúlyozottnak álcázott áruló politika? 

Tartozunk nekik ezzel. De ami a mi szempontunkból sokkal fontosabb, tartozunk ezzel saját magunknak. Mindenkinek aki 1956-ban esett el, került börtönbe, vagy kényszerült emigrációra. Mindenkinek, aki az orosz megszállás alatt szenvedett. Korábban pedig Petőfinek és nemzedékének, az egri és szigetvári hősök emlékének, a keresztény Európa védőinek. De legfőképp azoknak, akik ma élünk magyarként.

A gazdaság kiemelkedően fontos dolog. De amit nekem Ukrajna megtanított az az, hogy a méltóság mindennél fontosabb. Lehetünk gazdagok, élhetünk fizikai biztonságban, de ha mindezt a méltóságunk és a szabadságunk rovására történik, akkor ezek semmit nem érnek. Ezt mutatták meg nekem az ukránok, akik a gazdasági nehézségek, a nap mint nap hulló bombák és a felgyülemlő személyes tragédiák ellenére is képesek magabiztosan, mosolyogva, és barátságos módon élni mindennapjaikat.

Magyarország ennél sokkal könnyebb helyzetben van. Nekünk elég, ha végre elkezdünk a nemzeti identitásunknak megfelelően cselekedni, és felismerjük a saját történelmi harcainkat az ukránokéban. Nekünk a méltóságunk visszaszerzéséhez nem kell háborúba mennünk.

Péter, köszönöm, hogy milliók arcára visszacsaltad a mosolyt és a büszkeséget, legalább egy pár napra. Olyan meghatalmazást kaptál, amivel mindezt meg is tudod tartani. Ez az egyik történelmi felelősséged az elkövetkező négy évre. Még egy csalódást a magyar nép már talán nem bírna elviselni.